Hogyan lehet megfejteni egy zenében a basszust?
A basszust gyakran nehéz lehet fülre kihallani, mert sok stílusban elbújik a dobok és a dallam mögött vagy az akkordokkal van szépen összeillesztve. Ráadásul a kick gyakran két komponensből áll, egy magas részből (top) és egy mély részből (sub), és a mély rész szándékosan kiüti a basszus mélyét, amikor a kick üt.
Éppen ezért érdemes már az elején trükköket bevetni. Az egyik trükk a szám monosítása és levágása. Sokszor nem elég a tetejét vágni, hanem a szub tartományt is érdemes levágni. A hangjegyeket meg spektrumon (vagy Pro-Q-n vagy bármilyen más spektrométeren) keresztül könnyen le lehet olvasni.
A Something Just Like This basszusa
Lássuk, hogyan működik a basszus felismerés a The Chainsmokers & Coldplay – Something Just Like This-en keresztül, amit már korábban is elemeztem.
Itt megjegyzem, hogy a spektrumot érdemes az “Auto” beállításról átállítani -10 és -50 közé, a többi csak kerekítési hiba, és akkor szépen kirajzolódik a basszus összes hangja.
Az ábrán látható extra csúcsok D2, E2 és F#2-nél valójában a basszusgitár természetes felhangjai. Érdekes, hogy ezt pár reprodukció önálló hangnak hallotta. Vagy, csak ők más basszusgitárt találtak a célra.
Fontos, hogy figyeljük fülre, meddig szól a basszus. Persze, ha mély hangokra szűrjük a számot, majd freeze-eljük és flatteneljük, a hangkép megmutatja, milyen hosszan szól a basszus. Illetve nekem megmutatta, hogy háromféle erejű kicket használnak a dropban, ami a basszus tartományban szól, és a basszus meg valójában a szubtartományban szól erősen.
Remélem volt pár tanulságos dolog abban, amit írtam. Ha szeretnél többet tanulni, vagy kérdésed van, szívesen várlak akár magánórára is, ahol azt a számot fejtjük meg közösen, ami éppen neked kell, illetve megnézzük, hogyan érdemes a te számodban szétválasztani a basszust meg a kick-et.