A tudatosság nem az érzés ellentéte

Az én tapasztalatom más. Az ötletet a kreativitás adja, a tudatosság nem veszi át a helyét, csak segít és gyorsít azokon a pontokon, amikor az érzés és az ihlet elfogy. A kettő egészíti ki egymást és löki előre.

Miért dolgozom sokszor érzésből

Nekem a zene elsősorban terápia volt. Tízévesen kezdtem próbálkozni vele, de évekig inkább táncoltam. Amikor a táncot abbahagytam, maradt utána egy üresség, és azt a zene töltötte ki.

Ma is szándékosan dolgozom sokszor érzésből, mert az őszinte. Nincs benne megfelelési kényszer, csak egy önzetlen gondolat, ami kijön belőlem.

Ezt az állapotot nem lehet kikényszeríteni, de el lehet rontani, ha túl korán kezded elemezni.

Amikor elfogy az érzés, a tudatosság viszi tovább

Az első ötlet sokszor magától jön: egy hangulat, egy dallam, egy groove. Aztán eljön az a pont, ahol az ötlet önmagában már nem visz tovább, és dönteni kell: mi legyen a következő rész, hogyan változzon az energia, mi hozza a kontrasztot. Ezekre a kérdésekre érzésből nem mindig van válasz, és sok zene itt marad félbe.

Vegyünk egy moll hangnemű verzét, ami jól szól, de a refrén nem akar megszületni, mert minden új ötlet ugyanazt a hangulatot ismétli. Itt több döntés is továbbviheti a dalt. Ha a verze a domináns akkordon áll meg, feszültség keletkezik, és a refrén elején a tonikára érkezve ez feloldódik. Ha a refrén a párhuzamos dúr felé fordul, a hangulat kivilágosodik, és a hallgató azonnal érzi, hogy új rész kezdődött. A hangszerelésben ugyanez működik: ha a refrén előtt elveszel egy réteget, a refrén nagyobbnak hat, pedig semmit nem tettél hozzá.

Egyik döntés sem helyettesíti az ötletet. Az ötlet továbbra is tőled jön, ezek adnak neki irányt ott, ahol az érzés elfogyott.

A tudatosság rutin, és a rutin idő

A tudatossághoz rutin kell, a rutinhoz pedig rengeteg idő és gyakorlás.

Attól, hogy elméletben érted a harmóniai funkciókat, még nem fogod jól használni őket egy dal közepén, amikor éppen elakadtál. Ahhoz annyiszor kell alkalmaznod őket, hogy már ne kelljen gondolkodnod rajta.

Én ezt a saját káromon tanultam meg. Nem jártam magántanárhoz, kurzusokat végeztem, aztán egyedül próbálkoztam tovább. Ami mentorral egy-két év lett volna, az nálam négy-öt év lett.

Évekig úgy dolgoztam, hogy jöttek az ötletek, de egyetlen zenét sem tudtam befejezni. Nem tudtam, hogyan lesz egy jó ötletből teljes dal, és mi dönti el, hol legyen vége. Érzésből volt bőven, az hiányzott, ami tovább visz, amikor az elfogy. Nálam ez a zeneelmélettel fordult meg, azon belül azzal, hogy megértettem, hogyan épülnek fel az akkordmenetek. Onnantól volt mihez nyúlnom.

A fejlődés csak nagyobb távlatból látszik

Ez olyan, mint az edzés: mindig erősebb leszel, de nem mindig látszik, csak nagyobb távlatokban. Ha minden nap a tükörben keresed a különbséget, nem fogod látni, és könnyen abbahagyod.

Ezért ne a tegnapi zenédhez hasonlítsd a mait. Vedd elő egy egy évvel ezelőtti projektedet, és figyeld meg, mi az, ami most szúrja a füled, és akkor még nem szúrta. Az a különbség a fejlődésed.

Hagyd jönni, és ne csukd be, amikor megáll

Amíg jön magától, hagyd jönni, és ne kezdd el elemezni az első ötletet. Amikor megáll, ne csukd be a projektet, mert ilyenkor derül ki, mit érdemes megtanulnod.

Az érzés adja, amiért elkezdted, a tudatosság pedig segít, hogy a végére is érj.